Helló. Megint.

Valami irtózatosan furcsa érzés fogott el hogy megint itt vagyok, és megint itt van az arcomban a kezelőfelület, ami úgy tűnik, nem ereszt így 2 év után sem. Pedig itt kezdtem tíz éve is, jó, kilenc. Volt pár jó év és szereztem rengeteg ismerőst, egy-két barátot is a netes jelenlétnek köszönhetően, aztán abbahagytam, mondván: nincs már közléskényszerem, meg amúgy is, cikinek éreztem az akkori fejemmel, hogy online közlöm mit csináltam aznap, miért mondtam fel éppen a munkahelyen, ki idegesített fel, mit gondolok egy aktuális eseményről vagy hogy milyen filmet láttam legutóbb a moziban.

De szögezzük le: a "közléskényszer" nem ciki. Többnyire, és bizonyos formában. Nincs semmi rossz abban, hogy értékes gondolatokat osztasz meg, ha igényed van arra, hogy kifejezd magad, hogy diskurzust indítsd, hogy kicsiben kezdd, vagy ha szeretnél megszólítani valakit, valakiket.

6:48 van csütörtök reggel egyébként, ha nekem valaki azt mondja, hogy ma, azaz ma lesz a napja annak hogy ismét blogot indítok, valószínűleg nem hiszem el, vagy éppen az ellenkezője: de, simán. Egy tegnapi egyetemi szemináriumon történt esetet szerettem volna egyébként megosztani Twitteren, de túl hosszú lett volna, 3-4 apró bejegyzésnél többet nem szeretek egy gondolatmenetre sem szánni, aztán eszembe jutott, hogy talán máshova kéne, jó de hova, és így tovább, akkor nyitok egy blogot.

2019-ben sok változáson estem át, 2019 egy remek év volt, 2019-et nagyon szerettem, szeretem. Ha kitart a blog szilveszter napjáig, elmesélem. Szóval idén többek között azt is megtanultam, hogy nem gáz segítséget kérni, nem gáz bevallani, ha nem tudok valamit, elkezdtem az életemre és az eddigi életutamra lehetőségként, és nem kifogásként tekinteni, hogy miért nem csinálom ezt meg azt. Megint van egy csomó minden a fejemben, amit szeretnék megosztani, mert talán másnak is hasznos lehet, és én például örültem volna, ha nekem anno ezeket elmondja valaki. Ennyi a célom - és remélem tudok annyira őszinte és transzparens maradni, hogy ebbe legalább ne lehessen belekötni.

A helyzet az, hogy 24 éves vagyok, és fogalmam sincs, mit szeretnék az életemmel. Nyilvánvalóan azt tudom, hogy mit nem, ez könnyű, de hiába járok egyetemre (már másodjára, egy második, nagyjából ellentétes szakra), egyre inkább azt érzem, hogy ez nem az én utam. Folyamatosan a "nem kéne feladni ilyen könnyen" és a "semmi értelme, hiszen nem érdekel, és nem szeretnék ebben a szférában elhelyezkedni, csak pazarlom az időmet ahelyett hogy valami hasznosat csinálnék" között vagyok. És nemtudom, hogy ez a szokásos éves egyetem okozta motivációvesztés és stressz okozta kiakadás, ami el fog múlni, vagy tényleg felesleges erőltetni. És a vicc az, hogy egyáltalán nem érzem magam rosszul még így sem, hogy szerintem semmi felé nem tartok, vagy ha tartok is, minek. Boldogan haladok valami felé.

Jönnek előadni hozzánk rettenetesen fontos emberek, év menedzsere, év üzletembere, év valamije, beszélnek a vállalatirányításról, a profitról, a multikról, pénz pénz pénz pénz, órán a tanár minden alkalommal feltételezi hogy mindegyikünkből CEO lesz, vagy legalábbis ezzel a céllal vagyunk itt, "majd ha maguk lesznek a főnökök akkor majd...", igen, persze, pénz pénz pénz, tőzsde így, tőzsde úgy, marketing, add el magad, legyen profit, PÉNZ PÉNZ PÉNZ.

És ezzel nincs semmi baj. Valakit ezzel lehet motiválni, valakinek ez az életútja, valaki ilyen karakter, ilyen típus - én nem, én ennél egyszerűbb lélek vagyok.

Megjegyzések

  1. LuckyClub Casino Site Review & Latest Promotions
    Luckyclub luckyclub Casino Login Review ➤ Check the casino website's ✓ VIP program ✓ Deposit & Withdraw winnings ✓ Welcome offer. Rating: 3.7 · ‎Review by LuckyClub.live

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Traumák